casus impossibilis

He looked at me, and said,
„so there’s still someone who smiles under the rain!”
There was water everywhere:
the rain falling from above,
the high tide all around
– so the dark sea embraced me.

It’s winter now,
and I don’t think
I could be any further away –
but there’s still someone
who smiles
under the snowfall.

 

Posted in Scripta, Stories in English.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .