{"id":388,"date":"2014-09-29T05:00:19","date_gmt":"2014-09-29T05:00:19","guid":{"rendered":"http:\/\/www.eszter-maura.eu\/?p=388"},"modified":"2017-07-26T19:34:42","modified_gmt":"2017-07-26T18:34:42","slug":"","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/eszter-maura.eu\/nl\/388\/","title":{"rendered":"","raw":""},"content":{"rendered":"","protected":false,"raw":""},"excerpt":{"rendered":"","protected":false,"raw":""},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_en_post_content":"[showmore]\r\n<p style=\"margin: 0px 12%; color: #666;\">\u201eA fi\u00fa apjaura \u00e9s mestere utas\u00edt\u00e1sai szerint meg\u00e1lmodta, milyen lehet a sz\u00e1rnyal\u00e1s. Sok esztend\u0151n \u00e1t, \u00e1lommunk\u00e1val n\u00f6vesztette egyik toll\u00e1t a m\u00e1sik ut\u00e1n, egyik csontocsk\u00e1t a m\u00e1sik ut\u00e1n, sok-sok \u00f3r\u00e1n kereszt\u00fcl, am\u00edg egyre ink\u00e1bb testet \u00f6lt\u00f6ttek: a megfelel\u0151 helyen n\u00f6vesztette ki a lapock\u00e1j\u00e1b\u00f3l (k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen neh\u00e9z volt \u00e1lm\u00e1ban a tulajdon h\u00e1t\u00e1t pontosan \u00e9rz\u00e9kelni), \u00e9s lassacsk\u00e1n azt is megtanulta, hogy c\u00e9ltudatosan haszn\u00e1lja. <a href=\"#\">...<\/a><\/p>\r\n[more]\r\n<p style=\"margin: 0px 12%; color: #666;\">Kem\u00e9ny pr\u00f3b\u00e1nak vetette al\u00e1 a t\u00fcrelm\u00e9t, am\u00edg v\u00e9gtelen eredm\u00e9nytelen k\u00eds\u00e9rletek ut\u00e1n siker\u00fclt r\u00f6vid id\u0151re a leveg\u0151be emelkednie. De azut\u00e1n hinni kezdett a saj\u00e1t m\u0171v\u00e9ben, h\u00e1la apjaura t\u00f6retlen, bar\u00e1ts\u00e1gos szigor\u00e1nak, amellyel vezette.\r\nAz id\u0151k folyam\u00e1n annyira megszokta a sz\u00e1rny\u00e1t, hogy mindenest\u0151l a teste r\u00e9sz\u00e9nek tekintette, annyira, hogy f\u00e1jdalmat vagy kellemes \u00e9rz\u00e9st is \u00e9rz\u00e9kelt benne. V\u00e9g\u00fcl ki kellett t\u00f6r\u00f6lnie eml\u00e9kezet\u00e9b\u0151l azokat az id\u0151ket, amikor m\u00e9g nem volt sz\u00e1rnya. Azzal sz\u00fcletett, mint ahogy vele sz\u00fcletett a szeme vagy a keze is. Most m\u00e1r k\u00e9sz volt.\r\nA labirintusv\u00e1rost nem volt tilos elhagyni. Ellenkez\u0151leg, akinek siker\u00fclt, azt h\u00e9rosznak, kiv\u00e1lasztottnak tekintett\u00e9k, \u00e9s m\u00e9g sok\u00e1ig reg\u00e9ltek r\u00f3la. De ez csak a szerencs\u00e9seknek siker\u00fclt. A labirintus lak\u00f3ira paradox, de megv\u00e1ltoztathatatlan t\u00f6rv\u00e9nyek vonatkoztak. Az egyik legfontosabb szab\u00e1ly \u00edgy sz\u00f3lt: csak az lehet szerencs\u00e9s, aki elhagyja a labirintust, de csak a szerencs\u00e9s k\u00e9pes elhagyni. De az \u00e9vezredek sor\u00e1n kevesen voltak szerencs\u00e9sek.\r\nAki k\u00e9sz volt a k\u00eds\u00e9rt\u00e9sre, annak el\u0151bb pr\u00f3b\u00e1t kellett tennie. Ha a pr\u00f3b\u00e1t nem \u00e1llta ki, nem \u0151t b\u00fcntett\u00e9k, hanem a mester\u00e9t, \u00e9s a b\u00fcntet\u00e9s kem\u00e9ny \u00e9s kegyetlen volt.\r\nApjaura arca nagyon komoly volt, amikor \u00edgy sz\u00f3lt hozz\u00e1:\r\n- Ilyen sz\u00e1rnyat csak a szerencs\u00e9sek viselnek. De csak a szerencse tesz k\u00f6nny\u0171v\u00e9. - Ezut\u00e1n hosszan, f\u00fcrk\u00e9szve n\u00e9zte a fi\u00e1t, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl\r\nmegk\u00e9rdezte: - Szerencs\u00e9s vagy?\r\n- Igen, ap\u00e1m, szerencs\u00e9s vagyok - hangzott a v\u00e1lasza.\r\n\u00d3, ha csak ezen m\u00falik, nincs vesz\u00e9ly! Olyan szerencs\u00e9snek \u00e9rezte mag\u00e1t, hogy azt hitte, sz\u00e1rnya n\u00e9lk\u00fcl is rep\u00fclni tudna, mert szerelmes volt. Fiatal sz\u00edve eg\u00e9sz hev\u00e9vel szeretett, teljes odaad\u00e1ssal \u00e9s k\u00e9tely leghalov\u00e1nyabb \u00e1rny\u00e9ka n\u00e9lk\u00fcl. \u00c9s tudta, hogy ugyan\u00edgy, felt\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl viszontszeretik. Tudta, hogy a szeretett l\u00e1ny v\u00e1rja, hogy a sikerrel meg\u00e1llt pr\u00f3ba ut\u00e1n, a nap v\u00e9g\u00e9n hozz\u00e1 megy majd, \u00e9gsz\u00ednk\u00e9k szob\u00e1j\u00e1ba. Akkor a le\u00e1ny k\u00f6nnyed\u00e9n, mint a holdsug\u00e1r, a karjaiba simul majd, \u00e9s ebben a v\u00e9gtelen \u00f6lel\u00e9sben emelkednek a v\u00e1ros f\u00f6l\u00e9 \u00e9s maguk m\u00f6g\u00f6tt hagyj\u00e1k a falait, mint egy j\u00e1t\u00e9kszert, amelyet kin\u0151ttek m\u00e1r, m\u00e1s v\u00e1rosok f\u00f6l\u00f6tt rep\u00fclnek majd el, erd\u0151k \u00e9s sivatagok f\u00f6l\u00f6tt, hegyek \u00e9s tengerek f\u00f6l\u00f6tt, tov\u00e1bb, tov\u00e1bb, a vil\u00e1g v\u00e9g\u00e9ig.\r\nA fi\u00fa meztelen test\u00e9n nem viselt egyebet, csak egy hal\u00e1szh\u00e1l\u00f3t, amelyet hossz\u00fa usz\u00e1lyk\u00e9nt vonszolt maga ut\u00e1n utc\u00e1kon \u00e9s sik\u00e1torokon, folyos\u00f3kon \u00e9s szob\u00e1kon \u00e1t. Biztos volt benne, hogy meg\u00e1llja a pr\u00f3b\u00e1t, b\u00e1r nem ismerte, csak azt tudta, hogy a feladatot mindig pontosan a vizsg\u00e1z\u00f3ra szabj\u00e1k. \u00cdgy egyik sem hasonl\u00edtott a m\u00e1sikra. \u00dagy is fel lehetett fogni: a feladat \u00e9ppen abb\u00f3l \u00e1ll, hogy a jel\u00f6lt igaz \u00f6nismerett\u0151l vez\u00e9reltetve kital\u00e1lja, mi a feladata. Az egyetlen szigor\u00fa szab\u00e1ly, amelyet be kellett tartania, \u00fagy sz\u00f3lt, hogy a pr\u00f3ba ideje alatt, vagyis naplement\u00e9ig semmilyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt sem l\u00e9phet be az \u00e9gsz\u00ednk\u00e9k szob\u00e1ba, a kedves\u00e9hez.\r\nEllenkez\u0151 esetben azonnal kiz\u00e1rj\u00e1k minden tov\u00e1bbib\u00f3l.\r\n&gt;Gondolatban mosolygott azon a szinte haragos szigoron, amellyel tisztelt \u00e9s j\u00f3s\u00e1gos apjaura ezt a parancsot k\u00f6z\u00f6lte vele. A legcsek\u00e9lyebb k\u00eds\u00e9rt\u00e9st sem \u00e9rezte, hogy \u00e1th\u00e1gja. Itt semmilyen vesz\u00e9ly nem leselkedett r\u00e1, ezen a ponton biztos volt mag\u00e1ban. Alapj\u00e1ban v\u00e9ve sohasem \u00e9rtette igaz\u00e1n azokat a t\u00f6rt\u00e9neteket, amelyekben valaki ellen\u00e1llhatatlan v\u00e1gyat \u00e9rez, hogy az eff\u00e9le tilalmakat megszegje. Mik\u00f6zben a labirintusv\u00e1ros \u00e1ttekinthetetlen utc\u00e1in \u00e9s \u00e9p\u00fcletei k\u00f6z\u00f6tt k\u00f3borolt, m\u00e1r t\u00f6bbsz\u00f6r akadt \u00fatj\u00e1ba az a toronyszer\u0171 \u00e9p\u00edtm\u00e9ny, amelynek legfels\u0151 emelet\u00e9n, k\u00f6zvetlen\u00fcl a tet\u0151 alatt \u00e9lt a szeretett le\u00e1ny. K\u00e9tszer m\u00e1r ajtaja el\u00e9 is ker\u00fclt, amelyen a 401-es sz\u00e1m volt olvashat\u00f3. \u00c9s elment mellette, an\u00e9lk\u00fcl, hogy meg\u00e1llt volna. De ez nem lehetett a tulajdonk\u00e9ppeni pr\u00f3bat\u00e9tel. T\u00fals\u00e1gosan egyszer\u0171 volt, nagyon is egyszer\u0171.\r\nB\u00e1rhov\u00e1 ment, szerencs\u00e9tlenekbe botlott, akik \u00e1mul\u00f3, v\u00e1gyakoz\u00f3 vagy irigyked\u0151 tekintettel n\u00e9ztek r\u00e1 \u00e9s n\u00e9ztek ut\u00e1na. Sokukat r\u00e9gebbr\u0151l ismerte, b\u00e1r az ilyen tal\u00e1lkoz\u00e1sok soha nem lehettek sz\u00e1nd\u00e9kosak. A labirintusv\u00e1rosban a h\u00e1zak \u00e9s utc\u00e1k helyzete \u00e9s rendje sz\u00fcntelen\u00fcl v\u00e1ltozott, ez\u00e9rt k\u00e9ptelens\u00e9g volt tal\u00e1lkoz\u00f3kat megbesz\u00e9lni. Minden tal\u00e1lkoz\u00e1s v\u00e9letlen\u00fcl t\u00f6rt\u00e9nt vagy sorsszer\u0171en, aszerint, hogyan akarta \u00e9rtelmezni az ember.\r\nA fi\u00fa egyszer \u00e9szrevette, hogy az usz\u00e1lyk\u00e9nt vonszolt h\u00e1l\u00f3t valami visszatartja. H\u00e1trafordult. F\u00e9ll\u00e1b\u00fa koldust pillantott meg: a kapualjban \u00fclt, egyik mank\u00f3j\u00e1t a h\u00e1l\u00f3 szemei k\u00f6z\u00e9 fonta.\r\n- Mit csin\u00e1lsz? - k\u00e9rdezte.\r\n- L\u00e9gy k\u00f6ny\u00f6r\u00fcletes! - v\u00e1laszolta a koldus rekedten. - T\u00e9ged alig terhel, de rajtam seg\u00edt. Te szerencs\u00e9s vagy \u00e9s kijutsz a labirintusb\u00f3l. De \u00e9n \u00f6r\u00f6kre itt maradok, mert soha nem leszek szerencs\u00e9s. Ez\u00e9rt k\u00e9rlek, hogy vigy\u00e9l legal\u00e1bb egy kicsit magaddal a szerencs\u00e9tlens\u00e9gemb\u0151l. \u00cdgy nekem is jut egy kicsi a szabadul\u00e1sodb\u00f3l. Ez vigasztalna.\r\nA szerencs\u00e9sek ritk\u00e1n kem\u00e9nysz\u00edv\u0171ek, hajlanak a r\u00e9szv\u00e9tre \u00e9s m\u00e1sokat is szeretn\u00e9nek felesleg\u00fckb\u0151l r\u00e9szeltetni.\r\n- J\u00f3 - mondta a fi\u00fa -, \u00f6r\u00fcl\u00f6k, ha ilyen csek\u00e9lys\u00e9ggel sz\u00edvess\u00e9get tehetek neked.\r\nM\u00e1r a k\u00f6vetkez\u0151 sarkon tal\u00e1lkozott egy szomor\u00fa, rongyos any\u00e1val \u00e9s h\u00e1rom \u00e9hez\u0151 gyermek\u00e9vel.\r\n- Amit annak ott megtett\u00e9l - mondta az asszony -, azt bizony\u00e1ra nem tagadod meg t\u0151l\u00fcnk sem.\r\n\u00c9s egy vasb\u00f3l val\u00f3 kis s\u00edrkeresztet font a h\u00e1l\u00f3ba.\r\nEtt\u0151l a pillanatt\u00f3l kezdve egyre nehezebb lett a h\u00e1l\u00f3.\r\nA labirintusv\u00e1rosban sz\u00e1mtalan szerencs\u00e9tlen, boldogtalan ember volt, \u00e9s mindenki, aki a fi\u00faval tal\u00e1lkozott, belefont valamit mag\u00e1b\u00f3l a h\u00e1l\u00f3j\u00e1ba, cip\u0151t vagy \u00e9rt\u00e9kes \u00e9kszert, b\u00e1dogv\u00f6dr\u00f6t vagy egy zs\u00e1k p\u00e9nzt, ruhadarabot vagy vask\u00e1lyh\u00e1t, r\u00f3zsakoszor\u00fat vagy elhullott \u00e1llatot, valamilyen szersz\u00e1mot, s\u0151t v\u00e9g\u00fcl m\u00e9g egy kapusz\u00e1rnyat is.\r\nM\u00e1r est\u00e9re j\u00e1rt, \u00e9s a pr\u00f3ba v\u00e9ge fel\u00e9 k\u00f6zeledett. A fi\u00fa el\u0151rehajolva, l\u00e9p\u00e9sr\u0151l l\u00e9p\u00e9sre k\u00fczd\u00f6tte mag\u00e1t el\u0151re, mintha valami hatalmas, nem hallhat\u00f3 viharral sz\u00e1llna szembe. Arc\u00e1t ver\u00edt\u00e9k lepte el, de m\u00e9g mindig csupa rem\u00e9ny volt, mert azt hitte, most meg\u00e9rtette, miben \u00e1ll a pr\u00f3bat\u00e9tele, \u00e9s mindennek ellen\u00e9re el\u00e9g er\u0151snek \u00e9rezte mag\u00e1t, hogy meg\u00e1llja.\r\nAzt\u00e1n r\u00e1borult az alkonyat a v\u00e1rosra, de m\u00e9g akkor sem j\u00f6tt senki, hogy azt mondja neki, el\u00e9g volt m\u00e1ra. Maga sem tudta, hogyan, a mag\u00e1val hurcolt v\u00e9gtelen teherrel ama toronyszer\u0171 \u00e9p\u00edtm\u00e9ny tet\u0151terasz\u00e1ra jutott, amelynek \u00e9gsz\u00ednk\u00e9k szob\u00e1j\u00e1ban a szeretett l\u00e1ny \u00e9lt. M\u00e9g sohasem vette \u00e9szre, hogy inn\u00e9t lel\u00e1tni a tengerpartra, tal\u00e1n ez sem volt eddig a mostani hely\u00e9n. M\u00e9lys\u00e9ges nyugtalans\u00e1g lett \u00farr\u00e1 a fi\u00fan, l\u00e1tva, hogy a nap lebukik a p\u00e1r\u00e1s l\u00e1t\u00f3hat\u00e1r m\u00f6g\u00e9.\r\nA tengerparton n\u00e9gy sz\u00e1rnyas alak \u00e1llt, hozz\u00e1 hasonl\u00f3k, \u00e9s hallotta, noha nem l\u00e1tta a besz\u00e9l\u0151t, ahogy felszabad\u00edtotta \u0151ket. Leki\u00e1ltott, vajon r\u00f3la megfeledkeztek-e, de \u00fcgyet sem vetettek r\u00e1. Remeg\u0151 k\u00e9zzel tapogatta a h\u00e1l\u00f3t, de nem siker\u00fclt ledobni mag\u00e1r\u00f3l. \u00dajra meg \u00fajra ki\u00e1ltott, most apjaur\u00e1t h\u00edvta, j\u00f6jj\u00f6n \u00e9s seg\u00edtsen neki, ek\u00f6zben, amennyire tudott, kihajolt a p\u00e1rk\u00e1nyon.\r\nA nap utols\u00f3, kihuny\u00f3 f\u00e9nysugar\u00e1n\u00e1l l\u00e1tta, hogyan vezetik a szeretett l\u00e1nyt, tet\u0151t\u0151l talpig fekete f\u00e1tyolba burkolva, a kapun \u00e1t. Azt\u00e1n fekete lovak bevontattak egy fekete hint\u00f3t, amelynek teteje egyetlen nagy k\u00e9p volt: apjaura csupa gy\u00e1sz \u00e9s k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s arca. A szeretett l\u00e1ny besz\u00e1llt a hint\u00f3ba, \u00e9s a fogat t\u00e1volodott, am\u00edg bele nem veszett a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gbe.\r\nA fi\u00fa ebben a pillanatban \u00e9rtette meg, mi volt a feladata. Engedetlens\u00e9get kellett volna tan\u00fas\u00edtania, de nem \u00e1llta meg a pr\u00f3b\u00e1t. \u00c9rezte, hogyan hervad le \u00e1lom teremtette sz\u00e1rnya, hogyan hullik le r\u00f3la, mint az \u0151szi falev\u00e9l, \u00e9s tudta, hogy soha t\u00f6bb\u00e9 nem lehet boldog, hogy \u00e9lete fogyt\u00e1ig a labirintusban marad. Mert most m\u00e1r \u0151 is oda tartozott.\u201d\r\n(Michael Ende: T\u00fck\u00f6r a t\u00fck\u00f6rben)<\/p>\r\n[\/more]\r\n[\/showmore]\r\n\r\n<hr \/>\r\n\r\n&nbsp;\r\n\r\nMert \u00c9\u00f3sz minden hajnalban meg\u00f6lte Hekat\u00e9t. Furcs\u00e1nak hangzik, de n\u00e1lunk ez\u00e9rt nem volt soha reggel. Csak hajnalok voltak: tal\u00e1n a Hajnal-\u00farn\u0151nek volt t\u00fal nagy hatalma. \u00c9bred\u00e9s sem volt: \u00e1lom \u00e9s \u00e9brenl\u00e9t csak a Nap \u00e1ll\u00e1sa szerint v\u00e1lt megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztethet\u0151v\u00e9, oly lass\u00fa \u00e9s finom volt k\u00f6zt\u00fck az \u00e1tmenet. Egy\u00e1ltal\u00e1n, valami nem volt rendben az id\u0151vel.\r\nNem is olyan r\u00e9g, p\u00e9ld\u00e1ul, volt egy hatalmas vihar, ami \u00f6sszed\u00f6nt\u00f6tte a tornyot, let\u00e9pte r\u00f3lam a f\u00e1tylamat \u00e9s els\u00f6p\u00f6rt k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem mindent. Ennek ellen\u00e9re m\u00e9g mindig itt vagyok a toronyban, k\u00f6zvetlen a tet\u0151 alatt, f\u00e1tylam is \u00e9p \u00e9s s\u00e9rtetlen, teh\u00e1t a vihar nyilv\u00e1nval\u00f3an soha ki sem t\u00f6rt.\r\nAmennyire vissza tudok eml\u00e9kezni, mindig itt \u00e9ltem, \u00e9gsz\u00ednk\u00e9k szob\u00e1mba z\u00e1rva, a 401-es sz\u00e1m\u00fa ajt\u00f3 m\u00f6g\u00f6tt. Nem eml\u00e9kszem mi van odakint, s abban sem vagyok biztos, hogy az ajt\u00f3 z\u00e1rva van: sosem pr\u00f3b\u00e1ltam kinyitni.\r\nHa kin\u00e9zek az ablakon, messze alattam valami v\u00e1ros-f\u00e9l\u00e9t v\u00e9lek l\u00e1tni, b\u00e1r a t\u00e1vols\u00e1gt\u00f3l meglehet\u0151sen elmos\u00f3dottak a k\u00f6rvonalai. Csak egy, kezdetben kanyarg\u00f3, k\u00e9s\u0151bb egyre egyenesebb vonal vehet\u0151 ki viszonylag tiszt\u00e1n, mint egy v\u00e9gtelenbe vezet\u0151 \u00f6sv\u00e9ny - esetleg egy vas\u00fati s\u00ednp\u00e1r. Eg\u00e9szen t\u00e1vol, a l\u00e1that\u00e1ron, valami halv\u00e1ny csillog\u00e1s is l\u00e1tszik: tal\u00e1n a tenger.\r\nGyakran f\u00e1zom: itt fent h\u0171v\u00f6sek a szelek. Egyetlen \u00f6lt\u00f6z\u00e9kem a f\u00e1tylam, amit \u2013 \u00fagy tudom \u2013 az\u00f3ta viselek, mi\u00f3ta a szob\u00e1ba l\u00e9ptem, b\u00e1r, mint eml\u00edtettem, erre nem eml\u00e9kszem. Tal\u00e1n nem is helyes ruhadarabnak neveznem: ez egy k\u00fcl\u00f6nleges f\u00e1tyol. Valahol, nagyon halv\u00e1nyan mintha r\u00e9mlene a mozdulat, amivel a hajamba t\u0171ztem, de most k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl sokkal m\u00e9lyebben, a csontjaimba kapaszkodik, s m\u00e1r r\u00e9ges r\u00e9g a a r\u00e9szemm\u00e9 v\u00e1lt. Bel\u0151lem t\u00e1pl\u00e1lkozik, a v\u00e9remet issza nap mint nap, s szinte \u00e9szrevehetetlen\u00fcl lassan, de meg\u00e1ll\u00edthatatlanul n\u00f6vekszik. Azt hiszem, annak a hossz\u00fa hal\u00e1szh\u00e1l\u00f3nak az eml\u00e9kek\u00e9nt, tal\u00e1n annak torzk\u00e9pek\u00e9nt hordom, amit a kedvesem viselt, amikor \u2013\r\nVal\u00f3j\u00e1ban erre sem eml\u00e9kszem. N\u00e9ha \u00fagy r\u00e9mlik, szerett\u00fck egym\u00e1st, \u00e9s el akartunk rep\u00fclni innen. M\u00e1skor sz\u00f6rny\u0171 r\u00e9mk\u00e9peket l\u00e1tok, \u00e9s \u00fagy hiszem, itt j\u00e1rt, \u00e9s \u00e9n hidegv\u00e9rrel meg\u00f6ltem. Megint m\u00e1skor meg vagyok gy\u0151z\u0151dve arr\u00f3l, hogy soha nem is l\u00e9tezett; \u00e9s minden csod\u00e1latos vagy elborzaszt\u00f3 \u00e1lmom ellen\u00e9re be kell l\u00e1tnom, ez a legval\u00f3sz\u00edn\u0171bb.","_en_post_name":"388","_en_post_excerpt":"","_en_post_title":"Mert \u00c9\u00f3sz minden hajnalban","_fr_post_content":"","_fr_post_name":"","_fr_post_excerpt":"","_fr_post_title":"","_nl_post_content":"","_nl_post_name":"","_nl_post_excerpt":"","_nl_post_title":"","edit_language":"nl","advanced_seo_description":"","jetpack_seo_html_title":"","jetpack_seo_noindex":false,"jetpack_post_was_ever_published":false,"_jetpack_newsletter_access":"","_jetpack_dont_email_post_to_subs":false,"_jetpack_newsletter_tier_id":0,"_jetpack_memberships_contains_paywalled_content":false,"_jetpack_memberships_contains_paid_content":false,"footnotes":"","jetpack_publicize_message":"","jetpack_publicize_feature_enabled":true,"jetpack_social_post_already_shared":false,"jetpack_social_options":{"image_generator_settings":{"template":"highway","default_image_id":0,"font":"","enabled":false},"version":2}},"categories":[2,29],"tags":[8],"class_list":["post-388","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-magyar","category-scripta","tag-valosagok"],"jetpack_publicize_connections":[],"jetpack_featured_media_url":"","jetpack_sharing_enabled":true,"jetpack_shortlink":"https:\/\/wp.me\/s4KP79-388","jetpack_likes_enabled":false,"jetpack-related-posts":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/eszter-maura.eu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/388","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/eszter-maura.eu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/eszter-maura.eu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/eszter-maura.eu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/eszter-maura.eu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=388"}],"version-history":[{"count":10,"href":"https:\/\/eszter-maura.eu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/388\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":1265,"href":"https:\/\/eszter-maura.eu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/388\/revisions\/1265"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/eszter-maura.eu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=388"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/eszter-maura.eu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=388"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/eszter-maura.eu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=388"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}