Palota, hajnali négykor

I.

Madárfütty visszhangzott a házak között.
A járdaszélen ültem és vártam;
lassú hullámokban ringattak a képek
s keserű-fűszeres nyári illatok.

II.

Fejemben zakatolnak a képek,
torzan elnyúlók, fekete-fehérek,
villogó szemű, testetlen démonok
állnak körbe – és röhögnek.

Giacometti: Palota, hajnali négykor

Giacometti: Palota, hajnali négykor – fotó: Antonio Villar Liñán

 

Posted in Mesék magyarul, Scripta and tagged .

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .