– előeste – Végtelen gondolatköreidet futod, megállíthatatlanul, már-már magadat kergetve az őrületbe; álmodni kívánsz, pedig tudod: az álmok elől elfutnak a csillagok. (1. éjszaka) mély, álomtalan álom, s az eleven sötétség – kergetőzik veled. fény gyúl: egy, száz, ezer mind más – mind más hangon szól: felkelt a Nap. (1. nap) tavasz – friss, zöld, fénylő […]

Napnyugtára egy öbölbe értem; Sejtelmem sem volt, hol lehetek. Körülnéztem, s néhány embert láttam: Nyugat felé néztek: nézték az eget. Szállást kerestem, de hiába szóltam Meg sem hallották a kérdésemet. De, mert kíváncsi voltam, miért ül ott, Megszólítottam egyiküket. „Kérlek mondd, mit csinálsz, miért vagy itt?” „Várakat építek. Aprókat, szépeket. Belé kedves népet, jó királyt, […]

Toronyba zárt királyleány vagyok; tornyom csupa felhő és fény, barátom a Hold s a Szél, s köszöntenek engem a csillagok. Toronyba zárt királyleány vagyok; elmennem innen nem lehet, csak szerelmem, ki elvihet – de jól tudom, a királyfi halott. Megölték őt: gyilkosa én vagyok.

Egy csillag csöppent a tenyerembe az éjjel, És én elejtettem. Összetört.

Testvérem hívott. Felébredtem, Hozzá siettem. Sápadt volt, szemében hideg reszketés. Helyére álltam a táncban, s egy pillanatig még láttam, ahogy elrepült. Testvérem hívtam. Felébredt, hozzám sietett. Szemében láng, haja kibomlott; nevetett. Átvette helyem a körben, s még láttam, mikor elrepültem, ahogy táncolni kezd. Testvérem hívtam. A táncnak vége volt. Messziről jött, hajában leander, homlokán egy […]

Végtelen hómező, telihold, s egy palota, fagyos levegőből. „Lépj be!” – szól egy hang, hatalmas és zengő. „Lépj be!”- szól. Örökké. Hisz’ itt vagyok. Jég-fák – alattuk boltív; arany-sötét folyosó. Saját szívdobbanásaim – lépések zaja – Csend.   Itt vagyok. Hát mégis elvesztettem. Kijutottam a labirintusból, és elfelejtettem, hol jártam. Nem emlékszem a helyekre, ahol […]