Megint mérget ittam és most fűt a láz – hagyom, hogy átvilágítson a bőrömön, míg minden fényem elvész a végtelenben tán akkor csönd lesz. Visszatértem.

Ismét megpróbáltam – meghasadt Ízisz – összeszedni, lassan, egyenként, szétszórt tagjaim, énekemmel egyesíteni őket, s életre kelteni önmagam.

mikor hazaértem, hideg vizet ittam, s égette az ajkam. távolságból öltöttél formát álmaim birodalmában: és itt maradsz, önmagad nem szűnő ismétléseképp mert Phantaszosz rabjai nem csak mi vagyunk, álmodók, hanem ti, álmodottak is, mindanniyan. • • • megálmodlak. addig álmodlak, míg álmaim erősebbek nem lesznek létezésednél s egészen ki nem veszel belőlem.

I. Fülledt meleg ül a városon, és a levegőnek mézíze van meg szálló por- és hulló levelek-szaga – II. Nincs már keserűség ajkamon, sem gondolatok forró, édes vére az őszi eső hűvös cseppjei csorognak most végig arcomon. • • • És eljött egy nap, mikor a labirintus pontosan ugyanolyan volt mint egy másik alkalommal, több […]